Az ókori időkben a Földközi-tenger körül szárazföldek, szigetek sokszínű, virágzó, illatos vad kertek voltak. A sziklás talajon rengeteg illóolaj tartalmú virágzó növény élt, amelyek szinte mind gyógyhatással bírtak. Innen származik a levendula is, ami akkor még vad, változatos kinézetű növény volt. Már akkor minden titkát és értékét ismerték széles körben. Háziasszonyok, gyerekek gyűjtötték, hogy aztán a legváltozatosabb formákban felhasználják az élet minden területén. Gyógyítottak, főztek, díszítettek vele. Teát főztek belőle, olajban, zsíradékban, borban, mézben, tejben áztatták, hogy gyógyhatását minél jobban kihasználhassák. Egyiptomban balzsamozáshoz használták és az első parfümök alapanyaga is ez volt.
A rómaiak fürdőházaiban levendulaillatú víz folyt a csapokból, és az egyszerű emberek is ezt használták minden bajukra. Járványok idején levendulával hintették be ágyukat, házukat az emberek. Az arab országokban kezdték nemesíteni, hogy aztán Európában is meghonosodhasson mai formájában.
